Kedves Olvasó,

Egy letűnt korszakot idézve, blogot írunk majd. Annyi visszatérő kérdés, annyi érdekes, annyi  hasznos információ van, amit sem a facebook, sem az insta keretei nem tesznek megoszthatóvá. Úgyhogy szeretettel köszöntünk itt. Nem is kezdhetnénk mással, mint egy kis történelemmel.

Lassan időszámítás előttinek tűnik az időpont, amikor a szállodai szobákban fotózott glamourok sokadik feszülésében egy kollégánk (Isti)  kedves unszolására elmentem megnézni egy termet.

Rémes állapotban volt, ki sem láttam a fotózások közül, nem értettem semmihez, ami egy ilyen terem megalkotásához kell. Annyit láttam, hogy kényelmes a méret, csodás a fény, a tulajdonos partner volt az átépítésben. A mai tudásunkkal nevetségesen könnyű tér volt, a maga szűk, de egészen jó kis adottságaival.

Egy kedves volt párosom (Vica&Tamás) építette meg azt, amiről akkor még nem is sejtettük, hogy egy teljesen új korszakot jelent majd. 2012 decemberében megnyílt a Whitenight

Egy teljesen új típusú stúdió született ezzel Magyarországon. Voltak korábban már technikai stúdiók, amelyben volt pár kiegészítő. A papírhátterek mellett egy ágy, egy kanapé… Ám olyan nem volt, ahol minden az enteriőrről szólt. Minden tárgy harmóniában, minden sarokban valami, amivel dolgozni lehetett.

Gyönyörű festett kreatív fal (Noémi első alkotása nekünk/nálunk), csillárok és sehol egy papírháttér, vagy stúdióvaku, vagy ledlámpa. Hiszen magamnak készült, nem mentem oda fotózni, ha nem volt benne fény.

Másfél évig nem volt kiadó. Az én kis birodalmam volt, izgalmas glamourokkal, édes-kedves családokkal.

Mindaddig, amíg meg nem nyílt a Rooms, amely sajnos már nincs a piacon. Igen sajnos. Nem jó nézni, amikor valaki meghatározó azon piacon, amelyen mi vagyunk, sok év után tönkremegy. Ez egyben azt is jelenti, hogy túl sok szereplő van és nem bővül a vevőkör ehhez igazodva.

A nyitás után Xta barátnőm hívott fel akkor és mondta, hogy akkor eddig tartott ez a hülyeségem, hogy nem adom bérbe. Igaza volt, ettől a pillanattól már nem volt egyedi a terem és messze nem volt akkora és olyan adottságú, mint a konkurencia. Nyilván az is segített ebben, hogy akkor már fél éve kerestem az NDustrial helyét tele új elképzelésekkel, illetve az is, hogy már egy kicsit rá is untam, hiszen rengeteget fotóztam benne. 🙂

Mikor nyitottam a Whitenight-ot, a folyosó végén volt egy technikai terem, sok kiegészítővel hátul a sarokban. Ma ezt a termet Koának hívják. Eleinte távirányításban, kulcsos széffel működtünk, majd ahogy Andi megnyitotta a 3. terét, a Whitenight is ésszerű volt, hogy a Lightroom üzemeltetése alá kerül, szinte minden bérlésünk hozzájuk fordult, ha elakadt. Jópár évig volt közös gyermek, mi dekoráltuk, ők tartották rendben/nyitva. És így éltünk békében együtt 2019-ig.

2019. októberben egy utolsó karácsonyi dekorral köszöntünk el a tértől. Csodás tanulópálya volt és nagyon sokat adott nekünk.

A történet innentől két síkon folytatódik majd. Az egyik itt, az NDustrial megszületésével. A másik szálat pedig a Studio Madison weboldalán olvashatjátok.

Szeretetettel várunk Olvasóként is,
Jaksa Tímea