2014. nyár- helyszín keresése
2015. december 1. helyszínbejárás
2016. február 3. jégkirálynő
2016. március szerződés aláírása, kivitelezés kezdése
2016. október 1. megnyitó
Az ipari helyszínek keresése reménytelen feladat. 10 évvel ezelőtt még jóval több telep volt, sokkal kevésbé rendszerezve, alig hirdetve. A sok reménytelen helyszínbejárás után egy tulajdonosi beszélgetés után kaptam egy értékesítési kollégát, aki meg akarta oldani a kérdésem. 🙂
A fotóstúdió igazi rémes bérlő egy ipari helyszínen. Állandó ügyfélbejárás van, mindig kell legyen áram, víz, 21 fokra felfűtött helyiségek kellenek, nem ázhatunk be. Időnként nagyobb mennyiségű áramra van szükségünk, éjszakai megközelíthetőségre, a korábbi állapotoknál sokkal jobb lépcsőházra, takarításra. Alap dolgok, de nem raktáraknak kiadott, de leginkább sok éve/évtizede kiadatlan terekben. Ott ez a szálloda szintű üzemeltetés, nagyon nem egyszerű feladat.
Számunkra ez a négyzetméter nagyon sok, bérbeadói oldalról alap kis bérlők vagyunk, a nagy raktárak sokszor ezer négyzetmétereknél indulnak. Cserébe rendszeres kéréseink vannak.
Amikor először beléptem ebbe a térbe, hihetetlen fények voltak. Sokat segített ebben, hogy ablaküveg nem nagyon volt, vagy ahol volt, ott nagyon szépen szűrte a kosz a bejövő fényeket. 😂 300nm, 3 emelet, minden sarokban ázó épület, elhagyatott lépcsőház, teljesen fűtetlen blokkban. Több helyszínbejárásra nem mentem.
3 hónapig küzdöttünk a bérleti feltételeken. Nagyon nehezen értettem, hogy az, hogy ennyit javítok egy ingatlan állapotán, miért nem akar jelenteni semmit. Ebben benne volt az is, hogy nehezen tudtam elképzelni, hogy egy 90%-ban kiadott telep, a közeljövőben megszűnik. Hivatalos 3, nem hivatalos 5 év ígéretével leszerződtünk.
A mostani tudásunkkal kijelenthetjük, hogy rettenetesen naív voltam. Nem tudtam a kivitelezési költséget jól tervezni, nem tudtam a bevétel oldalt jól tervezni. És nem tudtam akkorában gondolkodni, hogy 1800 lakást belátható távon belül itt megépítsenek. Óriási kockázatot vállaltunk, teljesen ismeretlen világban.
Hiába fotóztam annyit, hiába ismertem rengeteg kollégát. A marketingben nem segített az előző életem. Az esküvő és a család/portér/üzleti fotózás világa nagyon kis szeletben metszi egymást. Építéskor elengedhetetlen tudás volt a fény ismerete, de ahhoz képest, ahogy az új ND és a régi volt tervezve, egészen másként gondolkodunk már. Akkor csak arra vágytam, hogy sok fény legyen, most pedig a terem típusokat igazítottuk benapozáshoz.
Ami 2016-ban is megvolt, az ipari elemek intenzív használata, a különböző, mégis harmonikus tematikák, a mosdók, sminkhelyek, recepció (akkor még átgondolatlan) kialakítása.
Mivel akkor még hibrid felhasználásra terveztük a teret, a recepciót nem a bejárathoz terveztük és a Skandi nyitott volt. Mai ésszel, nem is értem, hogy lehetettem ennyire bátor. Itt is bejátszott, hogy esküvőfotósként sosem gondolkodtam abban, hogy mennyire zavaró, ha egy tér nem privát. Köszönet minden kollégának, aki akkor kilépett a komfortzónájából és bevállalta ezt az őrültséget. 😀