Ez a bejegyzés az egyik leghosszabb kellene legyen, hiszen 2024. október 1-jében ezer dolog koncentrálódott. Mivel nem sok mindenre emlékszem abból a napból, ezért csak végig ugrálok ezeken a lenyomatokon. Sajnos sok minden kiesett, ám ami maradt, az beégett.
A megnyitás pillanatában még takarítottunk. Sosem felejtem el, ahogy Gyöngyi mosta fel a padlót, miközben érkeztek az első vendégek, a kollégák. Emlékszem az érzésre, hogy milyen ismerős-jó volt látni sok arcot, akiket nem láttunk jópár hónapja. Sokan voltak, akik a Madisont választották az átmeneti időszakban, csak mi nem jutottunk oda át az építkezés alatt. 🥴
Emlékszem a szüleimre az esti órákban, ahogyan a WallStreetben álldogálnak, beszélgetnek kettesben. 8 évvel ezelőtt édesanyám sütött-főzött a megnyitóra. Majd utána megannyi rendezvényünkre, dekor napunkra. Végül az építkezés utolsó 3 napjára, a napi több mint 20 emberre. Most is nem csak este érkezett. Már reggel megérkeztek a keresztanyummal közösen sütött sütijeik. A ő házi süteményeikhez semmilyen édesség nem ér fel. Oly sokszor fogalmaztuk ezt meg az ezzel párhuzamos érzést. Bízunk benne, hogy sokan hozzánk hasonlóan érzitek: az NDustrialnak több mint egy stúdió. Ez az a helyszín, ahol nem csak a képeidnek, hanem nektek is otthont adunk.
Emlékszem a Skandi régről ismerős, ám mégis teljesen új hangulatára, a remek emberekre, a hatalmas bulira. Annyi mindenkit kellene kiemelnem név szerint, hiszen rengeteg ember tett erőn felül azért, hogy újra nyithassunk.
Az a pillanat, amikor Peti elsírta magát, mindent elmondott erről. Mindannyian értettük miért. Elképesztő energiák mozdultak meg azért, hogy megépüljünk, hogy október 1-jén megnyithassunk. Az utolsó napokban már nagy összegben mertem volna fogadni, hogy nem lesz erőnk táncolni. A vége meg az lett, hogy éjjel 1-kor én könyörögtem Ekler Sanyinak hagyja abba. Úgy táncoltunk, mintha nem lenne másnap…
És emlékszem egy csoportképre, amikor az készült. Nem teljes. Ám azzal, hogy nagyon sokan eljöttek az építők közül, képviselve a hiányzókat mégis teljesebb, mint bármelyik képünk valaha.
Kívülről nézve ez a csoportkép pont olyan, mint egy bármely baráti-kollegális csoportkép. Csakhogy itt az ok amiért ez a sok ember együtt van, az egy helyszín. Egy helyszín, ahol barátságok születnek, ahol történetek íródnak, ahol művészek formálódnak, ahol emlékek képződnek, ahol találkozunk. Ahol együtt vagyunk. ❤️
