Mielőtt áttérünk mai témákba, lezárjuk a múltat. Még mindig fájdalmas visszamenni ezekbe a képekbe. Valószínű mindig is így marad. Bármikor arra járunk szívfacsaró látni az épület helyét.

Ahogyan írtuk, tudtuk, hogy ez lesz a sorsa. Tudtuk, de nem hittük. Mindig reménykedtünk, hogy annyi minden jöhet közbe. Magas kiadottság, kerületi építési tilalom, tulajdonosunkra nem jellemző fejlesztési méret. És hát ez volt az otthonunk. Minden négyzetcentiméterét ismertük jól, szerettük, gondoztuk alakítottuk át.

2023. októberében azt a hírt kaptuk, hogy tavasszal megszűnik a szerződésünk.
2023. decemberében pedig azt, hogy 2024 decemberéig biztosan maradhatunk.
2024. január 10-én elkezdtük a 3 termes felújításunkat.
2024. január 15-én pedig megjött az sms-t, hogy azonnali hatállyal, február 28-i kiköltözéssel megszüntetik a szerződésünket.

Így fejeztük be a Tiara és kezdtük el a WallStreet átépítést és a MiniMe megépítést.
Nyilván nem volt ésszerű, de nem tudtuk ott a hírt, hogy tényleg vége feldolgozni. Nem is lehetett. Működtünk tovább mintha nem látnánk a végét. Az utolsó pillanatig.
Kaptunk egy hónap haladékot, így április 1 tartottunk egy hatalmas búcsú bulit. Nem tudom, hogy akkor értettük-e már, hogy mi jön, de már fájt. Ahogyan az a két hét ami utána következett.

Volt amit szépen elpakoltunk, volt amit csodásan szortírozva, logikus helyre. Volt amit széttéptünk, volt amit törtünk, volt amit otthagytunk. A teljesség igénye nélkül: 600nm csiszolt ipari betont, több mint száz nm látszó tégla falat, az összes felújított ablakkeretet, egy emelet összes ablaküvegét, sokszáz méter betekert padlófűtést. 17 teherautónyi áru fordult 4 raktárba. Úgy raktáraztunk le, hogy nem tudtuk, valaha újjáépülünk-e. Esélytelen volt ilyen határidővel eladni a tárgyakat. És hiszem kellett ez a kis sugár ahhoz, hogy végig tudjuk csinálni. Voltak nehéz időszakok már az életemben, de ez a két hét a top3-ban van, közelisége miatt jelenleg az első helyen ül, néz rám vigyorogva.

Egyetlen jó dolgot tudok erről elmondani. A csapat, aki ebben jelen volt. Ez nem volt emberi feladat, nem tudta az végigcsinálni, aki nem volt velünk teljes szívvel. Ha nem csinálják erő felett, ma nem írom ezt a blogot. Nélkülük sem elbontva, sem újjáépítve nem lett volna ez a stúdió.
Én tudom miért voltam ott (bár minden porcikám menekült volna). Azt, hogy őket mi hozta oda megmagyarázni megtudom, de nem érthetem. ❤️‍🩹

2024. április 14-én átadtuk a területet. Többé nem mentem az épületbe vissza. A telepre gyakran. Iszonyú fájdalmas volt nézni, ahogyan tűnik el az épület. Augusztus közepén lett levegő a helyén. Akkor sírtam utoljára. Remélem, hogy ezen a mondatomon nem kell már dátumot változtatni. 😅

Fotók: Schwarzenberger Gyöngyi