A régi NDustrialnál tervezésénél egy rendezvényhelyszín-fotóstúdiók kombinációval indultunk.
Nem tudom, hogy mennyire emlékeztek rá, nyitott volt a Skandi, a WallStreet helyén volt a recepció és a smink. A nyitott Skandi egyben 110 nm-en sok érdekes rendezvénynek adott otthont.
Stúdiós felhasználásból őrület, de rendezvény szempontjából nagyon izgalmas tér volt. Helyszíne reklámoknak filmeknek.
Sokat gondolkodunk azon, hogy ez a koncepcionális stúdiók világa meddig él, vajon vissza fogunk-e kanyarodni majd valaha ide.
Az új helyszínünkön még szerződés előtt terveztünk. Egy teljes hónapon át rajzoltuk. Azt a régi tapasztalatából tudtuk, hogy most csak termeket építünk, abból ugyanúgy 6-ot viszünk tovább. Húztuk a termek falait heteken át, született egy csomó verzió. Ebből talán a legérdekesebb a Cascade volt, ahogyan annak folyamatosan próbáltuk tágítani a határait, hogy ne csak egy önálló fürdő legyen.
A bontás után egy hónappal írtuk alá a szerződést. Majd május 13. lehetetlen állapotokban elkezdődött az építés. Ami heteken át bontást és a mennyezet kaparását jelentette.
Szinte nem múlt nap, hogy ne mentem volna be és ne álltam volna meg döbbenettel, hogy a mai egyre inkább képernyő mögötti világban, ilyen nehéz, ilyen nyers munkát végeznek emberek egy életen át… Tudom, hogy ennek a blognak a lehetőségekről, izgalmas dolgokról kell szólniuk. Ám ehhez egy innen láthatatlan csapat sokszor embert próbáló munkája adta meg a lehetőséget.
Nem volt nap, hogy ne szembesültünk volna technikai fejre-állós feladatokkal.
Amikor a betonosunk először jött ki az új helyszínre, csak annyit kérdezett, hogy miért nem tudunk egyszer egy olyat építeni, amit ne vért izzadva kelljen megoldani? 🙈 Az épület tudjátok, hogy viszonylag szűk helyen van, nos ezt a betonszállítókkal megközelíteni hatalmas kihívás volt. Az a nap és az éjszakája mindig döbbenetes, amikor betonozunk. Tudom, hogy ezen így megállni nem biztos, hogy sokaknak sokat jelent. De tudjuk, ez a beton, ezeregy képen van rajta. A színe, karakterisztikája mindig kicsit más, sosem lehet tudni, milyenre szárad, merre mozog, reped majd az épülettel.
Ahogyan ez is, a mennyezet is egy hatalmas feladat volt. A régi NDustrialban minden fehérre festettünk. Akkoriban azt éreztem, hogy csak az a fontos, hogy derítsen vissza és tiszta legyen. Ez mondjuk 7 réteg festékbe került. 😀
Most igyekeztünk terenként átgondolni, minél több helyen megőrizni azt az állapotot, amivel kaptuk a helyszínt. A WallStreet, MiniMe és a Tiara karakterisztikájához nem illett, ott nagyrészt új réteg van, de a folyosót és a Skandit megőriztük és csak javítottuk. Az Atriumban meghagytuk az eredeti textúrát és festettük, hogy egyszerre legyen rusztikus, a holker miatt azonban minél világosabb.